Sunday, March 13, 2011

Vercsi

Idézet Bogi naplójából....

Fél ötkor felült az ágyában, fülig érő szájjal rámosolygott édesanyjára, és ezzel a mosollyal az arcán utoljára vett levegőt. Drága kicsi Vercsi! "Aludj jól!"


Vercsi még nem volt 8 éves. 

Már az angyalokkal, egy felhő szélén csücsülve, vidáman, fájdalmaktól mentesen néz vissza a szeretteire.

12 comments:

  1. Ó...drága Jó Istenem, öleld Őt
    magadhoz...és adj a szüleinek mielőbbi megnyugvást hatalmas
    fájdalmukban...még ha ez még most
    lehetetlennek is tűnik!

    ReplyDelete
  2. ó,jaj!...nem tudok mit mondani:((

    ReplyDelete
  3. Szent Ég! A Jó Isten miért engedi !
    Szív megszakad és könny szökik a szemembe édes kis drága ártatlan gyermek- "Aludj jól"

    ReplyDelete
  4. :'( ... Szia, Angyalka...

    ReplyDelete
  5. Nem nagyon lehet ilyenkor semmi értelmeset mondani...
    Reméljük már befogadták az égiek,reméljük megnyugvást nyert a lelke,reméljük jó helyen van...
    Nyugodjon békében!

    ReplyDelete
  6. Drága kicsi lányka már boldog az angyalok között, többé már nem érzi a fájdalmat! Megnyugvást és sok erőt kívánok a szülőknek!

    ReplyDelete
  7. A kicsinek segíteni nem tudtunk, mennie kellett. Küldöm minden szeretetem, gondolatom anyjának és apjának, hogy elfogadják az elfogadhatatlannak tűnőt.

    ReplyDelete
  8. Édes Istenem! Összeszorult a szívem, nem tudom mit mondhatnék, amikor nincsenek szavak... Azt mondják, hogy aki mosolyogva távozik, az boldog lesz odaát, adja a jó Isten, hogy így legyen!!! A szülőknek, akik ekkora keresztet viseltek, viselnek adjanak az égiek megnyugvást, erőt elfogadni az elfogadhatatlant! Drága angyalka nyugodj békében!

    ReplyDelete
  9. Ilyenkor fáj a szív és a történtek értelmetlensége elkeserítő és dühítő... de nem tudjuk miért születünk és miért akkor halunk amikor... Erőt kívánok és küldök a cs ládnak, mert az most a legfontosabb, hogy egymás támogatásával el tudják fogadni az elfogadhatatlant.

    ReplyDelete
  10. Drága, kicsi Vercsinek már "jó"... Biztos vagyok benne! A szülői érzés ilyenkor lebénító és leírhatatlan. Nagyon mély, töretlen hit kell a feldolgozásához, mérhetetlen erő, amit őszintén kívánok a szüleinek.

    ReplyDelete
  11. Nagyon sokat gondoltam rá az elmúlt napokban. vasárnap hajnalban felébredtem. tudtam, hogy visszaadta lelkét a Teremtőnek. de nem kérdeztem tőled, ma viszont annyira nem hagyott nyugodni, csak azért jöttem ide, hogy tudjam mikor történt. mert abban biztos voltam, hogy így van...nem is ismertem...Isten könyörüljön a családtagjain...
    köszönöm, hogy megírtad:(

    ReplyDelete
  12. Istenem mit is lehet ilyenkor írni, mondani???? Kívánok a szüleinek nagyon sok erőt a további létezésükhöz!!! A kis Vercsinek pedig békés nyugalmat...

    ReplyDelete