Idézet Bogi naplójából....
Fél ötkor felült az ágyában, fülig érő szájjal rámosolygott édesanyjára, és ezzel a mosollyal az arcán utoljára vett levegőt. Drága kicsi Vercsi! "Aludj jól!"
Vercsi még nem volt 8 éves.
Már az angyalokkal, egy felhő szélén csücsülve, vidáman, fájdalmaktól mentesen néz vissza a szeretteire.
Fél ötkor felült az ágyában, fülig érő szájjal rámosolygott édesanyjára, és ezzel a mosollyal az arcán utoljára vett levegőt. Drága kicsi Vercsi! "Aludj jól!"
Vercsi még nem volt 8 éves.
Már az angyalokkal, egy felhő szélén csücsülve, vidáman, fájdalmaktól mentesen néz vissza a szeretteire.
Ó...drága Jó Istenem, öleld Őt
ReplyDeletemagadhoz...és adj a szüleinek mielőbbi megnyugvást hatalmas
fájdalmukban...még ha ez még most
lehetetlennek is tűnik!
ó,jaj!...nem tudok mit mondani:((
ReplyDeleteSzent Ég! A Jó Isten miért engedi !
ReplyDeleteSzív megszakad és könny szökik a szemembe édes kis drága ártatlan gyermek- "Aludj jól"
:'( ... Szia, Angyalka...
ReplyDeleteNem nagyon lehet ilyenkor semmi értelmeset mondani...
ReplyDeleteReméljük már befogadták az égiek,reméljük megnyugvást nyert a lelke,reméljük jó helyen van...
Nyugodjon békében!
Drága kicsi lányka már boldog az angyalok között, többé már nem érzi a fájdalmat! Megnyugvást és sok erőt kívánok a szülőknek!
ReplyDeleteA kicsinek segíteni nem tudtunk, mennie kellett. Küldöm minden szeretetem, gondolatom anyjának és apjának, hogy elfogadják az elfogadhatatlannak tűnőt.
ReplyDeleteÉdes Istenem! Összeszorult a szívem, nem tudom mit mondhatnék, amikor nincsenek szavak... Azt mondják, hogy aki mosolyogva távozik, az boldog lesz odaát, adja a jó Isten, hogy így legyen!!! A szülőknek, akik ekkora keresztet viseltek, viselnek adjanak az égiek megnyugvást, erőt elfogadni az elfogadhatatlant! Drága angyalka nyugodj békében!
ReplyDeleteIlyenkor fáj a szív és a történtek értelmetlensége elkeserítő és dühítő... de nem tudjuk miért születünk és miért akkor halunk amikor... Erőt kívánok és küldök a cs ládnak, mert az most a legfontosabb, hogy egymás támogatásával el tudják fogadni az elfogadhatatlant.
ReplyDeleteDrága, kicsi Vercsinek már "jó"... Biztos vagyok benne! A szülői érzés ilyenkor lebénító és leírhatatlan. Nagyon mély, töretlen hit kell a feldolgozásához, mérhetetlen erő, amit őszintén kívánok a szüleinek.
ReplyDeleteNagyon sokat gondoltam rá az elmúlt napokban. vasárnap hajnalban felébredtem. tudtam, hogy visszaadta lelkét a Teremtőnek. de nem kérdeztem tőled, ma viszont annyira nem hagyott nyugodni, csak azért jöttem ide, hogy tudjam mikor történt. mert abban biztos voltam, hogy így van...nem is ismertem...Isten könyörüljön a családtagjain...
ReplyDeleteköszönöm, hogy megírtad:(
Istenem mit is lehet ilyenkor írni, mondani???? Kívánok a szüleinek nagyon sok erőt a további létezésükhöz!!! A kis Vercsinek pedig békés nyugalmat...
ReplyDelete