Bogi

Bogi naplójából:

Szép, nyári Nap...

posted 19 hours ago by Zsuzsanna Kobza
Itt ücsörgök egy alvó Csipkerózsa mellett és végtelenül boldog vagyok. Kopott farmerekkel és útmentével nem találkoztam, s mégis. 

Tegnap reggel, mikor megtudtam, hogy ma már biztosan, hát lefagytam, s kaptam olyan hírzárlatot az agyamban, hogy Boglár vércsoportját képtelen voltam megnevezni. Bogi nyomatékosan rám szólt, hogy ne idegesítsem fel magamat, mert azzal nagyon rossz hatással vagyok rá. Hát rendesen visszafogtam magamat. Így amikor édesanyám a délutáni látogatás alkalmával harmadszorra kérdezte meg tőlem ugyanazt a valamit, s továbbra sem kapott választ, Boglár odaszólt neki, nyugi mama, anyukám már alfában van.

Este női szert tartottunk. Közös zuhanyzás alatti búcsú régi életünktől és egy csonttól, akitől visszakértük Boglár lélekrészeit, nehogy vele távozzanak. Azokra Boglárnak még szüksége van. Ez a szer segíthet elfogadni új testsémáját. Boglár szerint még soha nem voltunk annyira boldogok, mint abban az életszakaszban, amely most kezdődik. Sírtunk a boldogságtól egymás nyakába, miközben a zuhanyrózsa készségesen követte példánkat.

"A tumor radikális eltávolítását a betegek a „gyógyulás útjára történő lépésként” élik meg. Ez az érzés jelentős testi és szellemi energiákat szabadít fel. Ez a fokozott motivációs helyzet jól felhasználható a gyógyulási idő rövidítésére és a műtét utáni rehabilitáció eredményességének javítására." Dr. Kiss János és dr. Szendrői Miklós tanulmányából...

Ezt a képet festette Boglár elsőként betegsége alatt. 

Vártuk, mikor jön el az a bizonyos nap, amikor az a nap, kées lesz előbukkanni,megszületni,  kilökődni.

Ma reggel Bogi úgy ment be a műtő kapuján, mint a Nulladik típusú találkozások három év körüli főhőse átszellemült lélekkel, lassú imbolygással az UFO belsejébe, egy fényesebb világ felé utazás küszöbén.. Mintha egy angyalszerelő műhely belseje felé tartott volna. S a fotocellás kapu egyszer csak eltakarta előlünk.

Négy teljes órát vártunk rá. Azt kérte tőlünk,  apa végig szorongassa a medvefogat, anya a plüssmacit, szabad mancsunkkal pedig egymás pracliját. 

Aztán végre megérkezett. A kerekes műtőságyon úgy volt becsomagolva, mint egy báb, akiből egyszer csak pillangó lesz. Még a zöld szín is olyan élethűvé tette az összképet.

Hát, nem volt fájdalommentes az ágyba tétel.

Fájdalom csillapítókkal nagyokat alszik, de ha felébred, nagyon fáj neki. De akkor is boldog.

Az imént meglátogatott minket Kiss János dr, aki a proffal együtt műtötte. Olyan jót beszélgettünk vele. Egészen más ember,  mint a prof. Közvetlen, és valóban érdekelte őt Bogi. Megnézte a képeit is, csodálta őket, és biztatta, hogy folytassa  a néptáncot is. Megbeszélték, hogy milyen mozdulatokra tudja majd megtanítani bal karját. Boglár megnyugodott, hogy a csípőre tétel az továbbra is profin fog menni.

Tőle tudtuk meg azt is hogy a műtét nagyon simán ment, kevés vérzéssel. A tumor nagyon kicsire zsugorodott és a csonttal együtt maradéktalanul el lehetett távolítani. Természetesen nem úszhatjuk meg az újabb adag kemót.  De hivatalosan daganat nem maradt a testében.

Öt hétig lesz rögzítőkötésben, közben egy hét múlva újra a Madarászban kapjuk a kemót, majd idővel visszatérünk kontrollra és varratszedésre.

Egy biztos, a sok fájdalom közt is, Boglár még többet mosolyog.