Tuesday, October 26, 2010

Csiperke

Aki már nem kellett :(
Sajnos ez jellemző ránk manapság. Ami már nem kell, egyszerűen kidobjuk......
Csiperkét, egy 12 év körüli szuka vizslát, pár napja a Paksi dögtemetőnél kikötve találták.... Már nem kellett..... Pár nap sintértelep és egyéb megrázkódtatások után végül ma megérkezett hozzánk, hogy megérdemelt, kiérdemelt körülmények között várhassa új gazdiját, otthonát, ahol nyugdíjas napjait töltheti......
Kérek mindenkit, hogy mielőtt állattarásba fog, jól gondolja át, tudatosodjon benne, hogy mire vállalkozik..... Egy állatot sem lehet kidobni csak úgy, mert megúntuk, mert már túl öreg, mert egy hozzátartozónké, aki már nem tudja gondját viselni, mert, mert, mert, mert, mert, mert...... legyen az egy höri, madár, cica, kutya, nyuszi, ló, bármiylen hüllő. Utólag nem lehet azt mondani, hogy én "nem ezt a lovat akartam!". Illetve lehet, de akkor mi lesz vele? Vele, akit akkora örömmel vittünk haza, dédelgettük, babusgattuk pár napig, hétig, esetleg hónapig, évig, de aztán egyszer csak a gond, baj került előtérbe, megint szétszedte, megint összekoszolta, túl sokba kerül, stb......
Természetesen már a radiátor mellett alszik Balhéval és Bubóval :)
/ She's a "not wanted anymore" dog :(  She's around 12years old female Hungarian Vizsla. Now, she's waiting for her new owner, home in our house with full confort and company :) She's already sleeping next to the heater with Balhe and Bubo (our dogs) :)

14 comments:

  1. Hát mit mondjak... legalább ne kötötték volna ki, úgy végképp nincs esélye életben maradni... kivéve, ha jószándékú emberek befogadják! Drukkolok, hogy találjatok neki gazdit! Mi sajnos társasházban élünk, 1. emeleten :( Pedig amióta az eszemet tudom, mindig volt kutyánk. Hiányzik is. Na majd, ha egyszer költözünk :)

    ReplyDelete
  2. Ó, Te jótét lélek! Remélem mielőbb találsz gazdit ennek a szegény öreg kutyusnak!!
    "Odafönt" meg biztosan a számládra írják ezeket az állatmentéseket.

    ReplyDelete
  3. Az, hogy hozzám került, nem az én érdemem, a vizslamentők kerestek meg (egy utcában lakom az egyik tagjukkal). Nagyon jóban vagyok a Pilis Budai Mentőkutyásokkal is, általában tőlük van nálam ideiglenes kutty, kivétel, amikor saját magunk szedjük őket össze, innen-onnan.
    Miután kipucoltuk, rendbe tettük, szocializáltuk őket, elkezdünk új otthont keresni nekik, ahol igazi kedvencként élhetik le hátralévő életüket :)

    ReplyDelete
  4. Ilyen megdöbbentőek vagyunk mi emberek!!!! Pedig mennyire cuki ez a kis szépség. Ráadásul imádom a vizslákat. Sajnos mi nem családi házban lakunk, hanem a második emeleten, így esélytelennek tartom, hogy halakon és egyéb aprócska állatokon kívül bármit is tartsunk - állatkínzásnak tartanám. Bár sokakat ez sem tart vissza... Aztán ha nem jött be a számításuk, mert valóban foglalkozni kell a kiválasztott állattal, akkor egyszerűen kirakják a szűrét!!! Örülök, hogy vannak még olyan érző emberek, mint Ti is! :) Alíz

    ReplyDelete
  5. Hát Réka!Csodálatos példaképei vannak a gyerekeiteknek!Nagyon édes,békés ez a kutyi,remélem lesz olyan aki szeretni fogja,és széppé teszi nyugdíjas éveit:)

    ReplyDelete
  6. Megértem az érzéseidet, nekem az összes állatkám kidobott jószág volt. Sajnos kutyust nem tudok befogadni, mert társasházban lakunk, de ha gondolod, akkor kirakom a felhívást pár helyre. Hátha...

    ReplyDelete
  7. Nagyon nemeslelkűek vagytok,hogy ezt a szerencsétlen kis megunt jószágot befogadtátok. El nem tudom képzelni, hogy visz rá valakit a lélek, hogy egy érző lényt, aki esetleg sok-sok éven át a társa lehetett, kihajintson sorsára hagyva.
    Minden elismerésem a Tiétek!
    Nagyon szurkolok Csiperkének, hogy megtalálja az álomgazdiját!

    ReplyDelete
  8. Elismerésem ezért a munkádért és szeretetedért.A mi kutyánk 6 éve került hozzánk. Karácsony este arra figyeltünk fel, hogy a hóban 6 pirinyó "hónaljkutya" próbál egy egeret megfogni magának az utcánkban. Kb 6-7 hetesek lehettek (hónalj alatt cipelhetőek voltak). A férjem kivitt nekik egy halom macskakaját, és a legfélénkebb utánajött végül. Ő lett Bolyhos. Azóta hűségesen őriz minket. A többi is az utcában talált gazdira. De mi van a sok nem kellő jószággal?
    Drukkolok, hogy mihamarabb legyen Csiperkének is egy jó gazdija.

    ReplyDelete
  9. Minden szavaddal egyetértek Réka!! Sajnos az utóbbi időben az én környezetemben is egyre több a kidobott "kedvenc", akik miatt a szívem szakad meg. Alapító tagja voltam a helyi állatvédő egyesületnek, de már ott is foglalt minden hely. Felháborítóak a körülmények, és az emberek - sajnos - többségének a felelőtlensége!!! És nyakunkon a fagyok...
    Az első kiskutyám nekem is kidobott kiskutya volt! Világi jó természetű, aranyos, hűséges kis társ, máig sem tudom miért tették az utcára???????

    ReplyDelete
  10. Istenem,ez engem annyira megrázott...hogy lehet ilyet csinálni???Nem fél az ilyen a Jóistentől?
    n mondok neked valamit.Én azt szeretném nagyon,ha hátra levő kis életét veled tölthetné.Pont azért,mert öret és tudom,te nagyon szereted:)Tudom hogy minden kutyát nem fogadhatsz örökbe,de én annyira félek,hogy nem lesz jó neki máshol.Annyira sajnálom...Annyira aranyos kis pofikája van így oldalról:)Tudsz még képet készíteni róla?Szivesen megnézegetném.MAjd írj róla,hogy mi van vele.
    Örülök,hogy ilyen jó ember vagy Réka!!!

    ReplyDelete
  11. Ildi, ne aggódj, innen csak jobb helyre kerülhet :) Ha nálam marad, akkor addig nem tudok újabbnak átmeneti otthont biztosítani, mert ennyi a keretünk :(
    Úgy néz ki, németországba fog menni, ott szívesen fogadnak örökbe idős kuttyökat is.
    Csiperkének valaha nagyon jó dolga lehetett, elsőre beugrik a fotelba és fel van háborodva, hogy neki ezt nem lehet nálunk :(.
    A ma reggeli sétát kimondottan élvezte, bár a kocsiban is meg kellett "küzdenünk", mert nem ülhet az ülésen és ezt igencsak nehezményezi a drága :))))

    ReplyDelete
  12. JAj de jó:))Örülök,hogy jól van és szerintem akkor ott jó helye lesz:))Isten vigyázzon rá,mert én tuti ha otthon lennék,kellene.Az egész szituáció ami volt vele és az a tündéri kis pofája nagyon megfogott.Aranyos lehet nagyon:))

    ReplyDelete
  13. Remélem azóta sikerült elhelyezni. Nagyon édes, az őszülő kis pofája :)
    Az én kutyám is őszül, október 12-én volt 15 éves és szintén kanapéra, ágyra járós :)
    A kocsi ülés is ismerős.
    Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy valaki, aki ezeket engedte a kutyájának, csak úgy kiköti valahova. Szerintem elveszett és valaki megtalálta és kötötte ki :(
    Klassz, hogy a kutyáitok elviselik az átmeneti vendégeket :)

    ReplyDelete