Hááát, neki hosszú története van, pedig csak 7 hónapot élt. 10 naposan került hozzám 3testvérkéjével. Kecsketejen neveltem őket,anyjuk helyett anyjuk voltam, majd, amikor eljöt az ideje, örökbeadási szerződéssel került új otthonába, ahol januári látogatásomkor még minden rendben volt. Február végén, amikor újra mentem, kicsapva, lefogyva találtam rá a ház udvarán, nagyon ramaty állapotban. Azonnal hazahoztam és már úgy tűnt, hogy végre rendbe jött, meghízott, evett rendesen, stb. Aztán hirtelen, estéről reggelre elment az étvágy, összeesett, kórház... kiderült, hogy akkut bélgyulladása volt ami a hasnyálmirigyére ment és nem egészen 2 nap alatt elvitte:( Annyira kedves cica volt :(
Jaj Réka!!! Nagyon sajnálom!!!Imádom a cicusokat!Olyan kis ártatlanok tudnak lenni!Tudom mit érzel,sajnos én is átéltem már.Azóta sem volt cicám,csak szeretnék.Azt mondják,ilyenkor jól jön egy másik kis cica,aki feledtetni tudja ezt a rossz érzést.Nem a cicát,mert azt nem lehet,hanem eltereli az ember érzelmét egy új kiscica,aki még kölyök.Hát,nem tudom,mennyire igaz ez,de ha gondolod,próbáld meg.Most már biztos jobb szegénykének.Nagyon kell rájuk vigyázni!Miért vesz magához ilyern ember állatot,aki nem képes felelőséget vállalni értük.Ez most engem úgy felháborított!!!
Együttérzek veled. Még akkor is nehéz megválni egy bundás barátunktól, ha tudjuk, hogy a fajának aggastyánja / anyókája volt, hát még akkor, ha nem volt alkalma megérni a számára elérhető életkort.
Jaj szegényke mi baja volt beteg vagy öreg cica volt?
ReplyDeleteGyerekek biztos odáig vannak, Bogikám is nagyon szomorú volt mikor a tengerimalacunk elment.
Hááát, neki hosszú története van, pedig csak 7 hónapot élt. 10 naposan került hozzám 3testvérkéjével. Kecsketejen neveltem őket,anyjuk helyett anyjuk voltam, majd, amikor eljöt az ideje, örökbeadási szerződéssel került új otthonába, ahol januári látogatásomkor még minden rendben volt. Február végén, amikor újra mentem, kicsapva, lefogyva találtam rá a ház udvarán, nagyon ramaty állapotban. Azonnal hazahoztam és már úgy tűnt, hogy végre rendbe jött, meghízott, evett rendesen, stb. Aztán hirtelen, estéről reggelre elment az étvágy, összeesett, kórház... kiderült, hogy akkut bélgyulladása volt ami a hasnyálmirigyére ment és nem egészen 2 nap alatt elvitte:(
ReplyDeleteAnnyira kedves cica volt :(
Жалко((((((((( Сочувствукю, хороший был котенок((( Думаю, в кошачьем раю ему будет хорошо
ReplyDeleteJaj Réka!!!
ReplyDeleteNagyon sajnálom!!!Imádom a cicusokat!Olyan kis ártatlanok tudnak lenni!Tudom mit érzel,sajnos én is átéltem már.Azóta sem volt cicám,csak szeretnék.Azt mondják,ilyenkor jól jön egy másik kis cica,aki feledtetni tudja ezt a rossz érzést.Nem a cicát,mert azt nem lehet,hanem eltereli az ember érzelmét egy új kiscica,aki még kölyök.Hát,nem tudom,mennyire igaz ez,de ha gondolod,próbáld meg.Most már biztos jobb szegénykének.Nagyon kell rájuk vigyázni!Miért vesz magához ilyern ember állatot,aki nem képes felelőséget vállalni értük.Ez most engem úgy felháborított!!!
Ó, nagyon sajnálom! Olyan édesen hagyta hogy simogassam, pedig biztosan érezte, hogy nem vagyok egy cica rajongó...
ReplyDeleteEgyüttérzek veled. Még akkor is nehéz megválni egy bundás barátunktól, ha tudjuk, hogy a fajának aggastyánja / anyókája volt, hát még akkor, ha nem volt alkalma megérni a számára elérhető életkort.
ReplyDelete